A zöld ribizli fajtáinak leírása és jellemzői, termesztése és gondozása

A zöld ribizli viszonylag új növény, nem olyan gyakori, mint a fekete és a vörös. A múlt század 30-as éveiben nevelték fel, és a közelmúltban kezdett "meghódítani" nyaralókat és háztartási telkeket. Ezt a kultúra számos előnye és jellemzője magyarázza.

A zöld gyümölcsös fajták jellemzői

E kultúra fajtáinak főbb jellemzői, a fekete és a vöröshez viszonyítva, a következők:

• érett bogyók zöld színű, vékony bőrű és édes ízű;
• a bogyóknak nincs jellegzetes éles "ribizli aromájuk";
• nagy igény a termesztési körülményekre;
• késő érés;
• a fekete ribizli általános károsítókkal és betegségekkel szembeni ellenállása.

Ezen kultúra bogyói nem okoznak allergiát, a benne található vitaminok és mikroelemek magasabbak, mint a fekete- és piros ribizli fajtáinál.

A zöld ribizli legjobb fajtáinak leírása

A zöld ribizli legnépszerűbb fajtái a Vertti, a smaragd nyaklánc, a hókirálynő.

Vertti

A finn szelekciónak ezt a változatosságát egy közepes méretű, kompakt, 0,9-1,0 m magas bokor jellemzi, világos zöld bogyókkal, apró barna foltokkal borítva. A bogyók íze édes. A növény július végén és augusztus elején érlelődik. A fajta fagyálló, ellenáll a lisztharmatnak és a vese atkáknak.

Smaragd nyaklánc

Közepes késő fajta hazai válogatás. Az e fajtát augusztus közepén az alacsony növekedésű (0,5–0,7 méter magas) szétszórt bokrok halványsárga, smaragdzöld színű, érett bogyókkal borítják, édes, enyhén savanyú ízűek. Átlagos hozammal a fajtát a lisztharmat, a közepes és a rügy atkákkal szembeni nagy ellenállás jellemzi.

A Hókirálynő

Késő érésű fajta, amelyet alacsony növekedésű kompakt bokor, világos, zöld színű nagy érett bogyók jellemeznek. Enyhetetlen a növekedési körülmények között, nem károsítja a súlyos fagyok, ellenáll a legtöbb betegségnek és a ribizli kártevőinek. A fajta 1 bokor zöld ribizli átlagos hozama eléri a 2,6–3,0 kg-ot.

A helyszínen történő termesztés előnyei és hátrányai

Mint minden más kultúrában, a zöld ribizlinek is vannak előnyei és hátrányai.

Az ilyen típusú ribizli fő előnyei a következők:

1. Nagy gyümölcsű - érett zöld ribizli bogyók súlya 4-5 gramm lehet.
2. Fagyállóság - ennek a kultúrának a legtöbb fajtája nemcsak a téli fagyoknak, hanem a kora tavaszi fagyoknak is ellenáll.
3. Hipoallergén - a fekete ribizlivel ellentétben a zöld bogyós gyümölcsök nem okoznak allergiát.
4. Magas ellenálló képesség a betegségekkel és a kártevőkkel szemben - a modern hazai és külföldi válogatás legtöbb fajtája ellenálló a betegségekkel, gyengén hajlamos a károsítók támadására.
5. Láthatatlanság a madarak számára - az érett bogyók nem emelkednek ki a lombok hátterében, így a madarak nem csákolják meg őket.
6. Az érett bogyók édes íze és vékony héja.

A zöld ribizli néhány hátránya a következő:

• késő érés (augusztus-szeptember) - a zöld ribizli termése jóval később érkezik, mint a fekete vagy a vörös fajtáknál;
• palánták hiánya - ennek a kultúrának a palántái még nem gyakoriak, ezért megszerezni őket nem olyan könnyű, mint a fekete és piros ribizli ismert fajtáira.

E kultúra kisebb hátránya a termesztési technológia részletes leírásának hiánya.

Nézd meg szintén

A Nenaglyadnaya vörös ribizli fajta leírása és jellemzői

Kirakodási feltételek

Az ültetés a termesztési technológia legfontosabb szakasza.

Optimális hely

A zöld ribizli ültetésére kiválasztott helynek meg kell felelnie a következő követelményeknek:

1. Megvilágítás - a helyszínnek egész nap jól meg kell világítania.
2. A talaj mechanikai összetétele - a talajnak a helyszínen legyen könnyű, jó nedvességáteresztő képességgel.
3. Tápanyag-tartalom - magas (2% -nál több) humusztartalommal rendelkező talajok, makro- és mikroelemek alkalmasak zöld ribizli ültetésére és termesztésére.
4. Talajvízszint - Mivel a növény gyökérzetére érzékeny az árvíz, az alacsony vízszintű helyre kell ültetni.

Ezenkívül nem szabad egyedülálló bokrokat és zöld ribizli ültetvényt ültetni alacsony, vizes élőhelyekre, leeresztett magas tőzeg lápokra, kerítések és garázsok közelében.

A talaj előkészítése és a telepítési lyuk

Az előkészített talajkezelés magában foglalja:

1. Gyomok megsemmisítése folyamatos herbicidekkel (Hurricane, Roundup, Glyphos).
2. A hamuzsír és a nitrogénműtrágya felszíni kijuttatása 10–12 nappal a hely herbiciddel történő kezelése után.
3. A terület ásása (szántása) ősszel 25-30 centiméter mélységre.
4. Kora tavasszal a talaj lazulása 10-12 centiméter mélységig történik.

A hely előkészítése után elkezdenek ásni 50 centiméter átmérőjű és 40 centiméter mélységű ültetési lyukakat. Az egysoros ültetési mintázatnál a lyukak középpontjainak távolsága 70–80 centiméter legyen (kompakt, alacsony növekedésű fajták esetén) 100 centiméternek (erőteljesen elterjedő fajták esetén). Két vagy több sorból álló ültetvény ültetésekor a folyosókat 1,0-1,5 méter méretűre kell tenni.

A kiszállás időpontjai és technológiája

Két ültetési dátum van:

• kora tavasszal - április közepén, az olvadékvíz megolvadása és a talaj felmelegedése után;
• ősz - szeptember eleje, a termő ültetvényen történő betakarítás után.

Az ültetéshez kora tavasszal és ősszel egy jól fejlett gyökérzetű, kétéves palántákat, 3-4 hajtást kell használni.

A palánták ültetésének technológiája a következő kezeléseket teszi lehetővé:

1. A lyuk kitöltéséhez tápanyagkeveréket készítünk, amely 2 vödör humuszból, 200 gramm egyszerű szuperfoszfátból, 30 gramm kálium-szulfátból és 2 pohár fahamuból áll.
2. A tápanyagkeverék felét a lyuk alján fekvő dombba öntik.
3. A palántát egy elkészített ültetési lyukba helyezik, 30–40 szögben , gyökérgallérjának elmélyítése 8-10 centiméterrel a talajszint alatt.
4. A fennmaradó tápanyagkeveréket és a termékeny talajt a lyukba öntjük, óvatosan becsavarjuk.
5. A palánta közelében lévő talaj felületét 5 cm-es réteg talajtakaró borítja - száraz fűrészpor, alacsony fekvésű tőzeg, humusz, komposzt.

Az ültetés után egy nappal a palántákat bőségesen itatják. A talajtakaró réteg megújul, amikor elmúlik.

Hogyan kell gondozni a kultúráját

Az ültetvény-gondozási tevékenységek magukban foglalják az öntözést, etetést, metszést, növényvédő szerek kezelését és a téli menhelyet.

Öntözési gyakoriság

A tenyészidőszak alatt a növényt az alábbi kritikus időszakokban itatják:

• leszállás után (április);
• a virágzási időszakban (július elején és közepén);
• gyümölcs (augusztus-szeptember).

Az öntözéshez használjon leülepedett csapot vagy esővizet. Az 1 bokor öntözési sebessége 10-12 liter. Öntözéskor vizet öntenek egy vödörből a gyökér alá vagy egy permetező fúvókával ellátott kerti locsolókanna segítségével.

Megtermékenyítjük a bokrokat

Az ültetés utáni első 2-3 évben a zöld ribizli csak kora tavasszal megtermékenyül, és minden bokorhoz 30 gramm ammónium-nitrátot ad.

A következő években a kora tavaszi takarmányozáshoz további kettőt adnak:

• a termés kezdetén (július-augusztus) 40 gramm ammónium-nitrát, 40 gramm egyszerű szuperfoszfát, 30 gramm kálium-szulfát formájában;
• ősszel (a lombozat leesése után) 50 gramm szuperfoszfát, 35 gramm kálium-szulfát formájában.

Nézd meg szintén

A Selechenskaya ribizlifajta leírása és jellemzői, termesztése és gondozása

Ezenkívül háromévente egyszer, ősszel, minden bokor alatt 10 kilogramm rothadt trágyát vagy komposztot kell felhordni.

Formázás és vágás

Az évadtól és a céltól függően a zöld ribizli alábbi metszésmódját különböztetik meg:

1. Kora tavasszal - előállítják a szaporodás megkezdése előtt, március elején és közepén. Az ilyen metszés során a szárított, fagysérült és törött hajtásokat teljesen eltávolítják a bokorból.
2. Egészségügyi - akkor történik, amikor a vesék atka, fűrészfog, lisztharmat észlelte a léziókat. Egészségügyi metszéssel eltávolítják a betegségek és kártevők által károsított hajtásokat. A levágott hajtásokat elégetik.
3. Ősz - azelőtt, hogy az ültetvény elhagyja a tél. A metszés során az összes gyenge, éretlen, sűrűbb hajtást eltávolítják.
4. Öregedésgátló - végezze el ezt a fajta metszést alacsony hozamú régi bokrokon. Amikor ezt a metszést kora tavasszal elvégzik, a teljes antennarészt levágják, így 2-3 centiméter csontok maradnak.
5. Formatív - a csemete ültetése után hajtják végre. Ennek lényege, hogy a csemete hajtásainak rövidítése a talaj felszínéről 3-4 rügyek szintjén lerövidül.

Az éles szerszámot a vágáshoz használják - metszőolló, kerti kés. A 2 centiméternél vastagabb szeleteket kerti varral borítják.

Megelőző kezelések

Annak ellenére, hogy a növény nagy mértékben ellenáll a betegségeknek és a kártevőknek, megelőző kezeléseket kell végezni a kórokozó mikroorganizmusok és rovarok ellen. Betegségek esetén a zöld ribizli ültetvényét olyan gyógyszerekkel permetezik be, mint a Topaz, Tiovit Jet, Alirin-B, Bayleton.

A kártevők leküzdésére a következő rovarirtó szerekkel permetezzük őket: Profilaktint, Aliotot, Fitovermot, Kleschevitot, Lepidotsidot, Biotlint.

Fedezzük el a bokrokat télen

A zöld ribizli bokor hajtásainak fagykárosodásának elkerülése érdekében a télire be kell takarni. Ez az eljárás a következő műveletekből áll:

1. A bokrot megvizsgáljuk, minden éretlen egyéni, öreg és sérült hajtást kivágunk.
2. A lehullott levelek felszedése.
3. A fennmaradó hajtásokat a talajhoz hajlítják, és fém csapokkal és téglákkal rögzítik.
4. Az így elkészített bokort a stabil éjszakai fagyok megjelenése után először szalmával vagy fűrészporral, majd fenyő lábakkal borítják.

Ha télen a hótakaró nagy, az ilyen szigetelés lehetővé teszi a hajtások károsodásának, még a legsúlyosabb fagyoknak a teljes elkerülését is.

Hogyan terjesztjük a zöld kultúrát

A zöld ribizli fő tenyésztési módszerei a következők:

1. Dugók - az őszi egészségügyi metszéshez a 15-20 centiméter hosszú dugványokat 2-3 rügyekkel vágják vágott hajtásokból. Ebben az esetben az alsó vese alatti vágást egyenesen végezi, a felső rész fölött pedig 45 ° -os szöget ... Az ilyen dugványokat egy előre elkészített ágyra (iskolába) ültetik, mindegyiket 40-45 szögben helyezve ... A gyökérzet előtt a dugványokat mérsékelten öntözzük. Télen a gyökeres bokrokat kiásják és tárolják a pincében, vagy leválasztják egy lombozat, szalma, lucfenyő réteggel.
2. Vízszintes rétegzés - ezzel a szaporítási módszerrel kora tavasszal 2-3 erős hajtást hajlítanak a talajhoz, kis csapokkal rögzítik és földdel borítják, 5-10 centimétert hagyva a tetején. A gyökérzet és a hajtások kialakulása során a rétegeket emellett lehorgasztják. Ősszel a gyökerező rétegeket elválasztják az anyabukstól és átültetik egy állandó helyre.
3. A bokor megosztása a vegetatív szaporítás legegyszerűbb módja. Ez biztosítja a régi méhbokor éles késsel két részre osztását, majd mindegyik állandó helyre történő átültetését.

A vetőmagszaporítást (generációs) a nyaralók és az udvarok körülményei között nem használják.